Okosotthon vagy veszélyes otthon?

Az épület automatizálás kommerciális elemeit a marketing ma „okos” jelzővel illeti, annak ellenére, hogy a legtöbb elemében nincs semmi „okos”, Már ha az okos alatt neurális-háló (NN) alapú döntéshozatalt/vezérlést értünk. És mi mást kellene érteni?
A piacon elérhető eszközök zöme csak marketing szinten „okos eszköz”, jó részük nem is alkalmas NN működésre, a maradék nagyobb része tartalmazhat nem öntanuló NN modellt, és végül a maradék maradéka azok az eszközök, amelyek képesek öntanuló NN modell futtatására.
Önmagában ez nem is baj, hiszen az épület-automatizálás legtöbb elemének nem is kell „okosnak” lennie. Elsősorban azért, mert az évtizedek óta jól működő paraméter-vezérelt közelítő döntéshozatali algoritmusok nagyon jó - és egyértelműen meghatározható kimeneti - eredményeket adnak. Azzal, hogy egy „okos termosztát” képes a célhőmérséklet elérése érdekében a szelepvezérlésre, semmi újat nem tesz.
20 éve is volt rá jól működő - nem „okos” - megoldás, a mostani csak olcsóbb.

Nem vitatjuk, hogy a piacon lévő eszközök egy része képes neurális háló - másik marketing nevén AI vagy mesterséges intelligencia - alapú működésre. Azonban ezen eszközök zöme az internet aktív használatával képes szolgáltatásuk biztosítására. Legjobb példa erre az Amazon Alexa, Apple Siri, Microsoft Cortana és Google Assistant hang vezérelhető integrált eszközök összessége.
Kényelmes ezen rendszereket használni? Teljes mértékben! Szórakoztató elektronika intregráció esetén szinte megkerülhetetlenek.
De mi történik, ha kizárólag ezekre (ezek egyikére) alapozva kerül a vezérlés összeállításra és megszűnik az internet szolgáltatás?
A válasz; megszűnik az „okos” funkcionalitás, leállhat akár a teljes vezérlés.
Mennyi ma Magyarországon a vezetékes internetre vállalt hibaelhárítási időablak?
A válasz; 72 óra (jellemzően, nem üzleti előfizetés esetén).

Az ennél - mára egyre - fajsúlyosabb szempont, hogy miért is kell az épület adatait külső fél részére továbbítani és a külső fél rendszeréből vezérlő adatokat fogadni a hét minden napján, napi 24 órában? Miért kell az épületben elhangzott beszélgetés minden szavát piacot- és fogyasztást formáló multinacionális cégek adatközpontjaiba továbbítani, akik minden egyes szót feldolgoznak és profiloznak? Utóbbi kérdéssel kapcsolatban nem szabad elfelejteni, hogy az okos TV-k, az okosórák és okostelefonok egy része is továbbítja ezen adatokat működésük folyamán.

A fenti probléma nem is a szigorúan vett épület-automatizálás körébe, sokkal inkább az információbiztonság témakörébe tartozik. A világon megközelítőleg 20 milliárd internetre kapcsolt berendezés került eddig telepítésre, amelyek egy részénél a termékfejlesztéskor az adatbiztonság nem volt szempont. S ezek egy része olyan berendezés, amit valamilyen automatizálási rendszerekbe építettek, építenek be.

Az EU NIS2 direktíva pontosan az ilyen kitettségből adódó kockázatot igyekszik adminisztratív eszközökkel csökkenteni. Mivel az EU-n belül az adatbiztonság kiemelt prioritás, így célszerű ezt a szempontot a rendszerkialakításkor is erősen figyelembe venni, hiszen az ilyen rendszerek több évre, akár évtizedre készülnek.